„ A nőt szeretni kell, nem pedig megérteni”
A szerelmet sosem szabad erőltetni, erőszakkal kikényszeríteni.
A szerelemnek egyáltalán nem az elmében kell történnie.
Csak játszol, táncolsz, dalolsz, örvendezel… része vagy ennek a véget nem érő örömnek.
Ha ez így történik, akkor az gyönyörű.
Amikor a szerelem magától történik, annak szépsége van.
De amikor te csinálod, akkor csúnya.
Ahhoz, hogy a nő igazán partner lehessen a szeretkezésben,
a férfinak meg kell tanulnia az előjátékot, azt,
hogy ne siessen az ágy felé.
Legyen egy olyan helye a párnak - a szerelem temploma -, ahol füstölök égnek,
ahol vakító lámpák helyett csak gyertyák világítanak.
És csak akkor közeledjen a férfi a nőhöz, amikor jó hangulatban van, amikor tele van örömmel és fénnyel, és így ezt a nővel is meg tudja osztani.
Általában ennek épp az ellenkezője történik: a férfi és a nő veszekszik egymással a szeretkezés előtt.
Ez megmérgezi a szerelmet.
A szerelem ilyenkor csak egyfajta megegyezés, megállapodás,
hogy a küzdelemnek vége legyen- legalábbis arra az éjszakára.
A férfinak úgy kellene szerelmeskednie, ahogy a festő fest, amikor a szívében érzi a késztetést.
Úgy kellene játszania a nő testén, mint egy hangszeren, merthogy az is.
-Meli-